Egy határidőt mond ki a rendelet. A másik kettőt nem.

Ellenőrzéskor nem a vizsgálat emléke számít, hanem ez a két irat: az aláírt jegyzőkönyv és a gép dokumentációjába tett bejegyzés. Rendszerint ezt kérik el, és rendszerint ez az, ami nincs meg.

Innen viszont nem az következik, hogy „kell egy papír”. Az következik, hogy tudni kell, melyik vizsgálatról lenne szó, és mikorra esedékes — mert a jegyzőkönyv annak az eredménye.

Ha pedig nincs meg, annak a munkavédelmi törvény szerint önálló következménye van. Mi történik, ha ellenőrzéskor nincs érvényes jegyzőkönyv.

Ennek gyakorlati következménye van. Ha valaki azt mondja, hogy „tavaly volt vizsgálat”, abból még nem derül ki, a három közül melyik volt meg — és a másik kettő attól még esedékes lehet.

Az öt év tehát a leghosszabb időköz, nem pedig a szokásos. És ez a három eljárás közül csak az egyikre válasz. Az időszakos biztonsági felülvizsgálatról külön oldal szól.

Ez az a pont, ahol a saját utánajárás rendszerint elakad. A határidő megállapításához tudni kell, pontosan milyen gépről van szó, és mit ír elő rá a géptípusra vonatkozó szabvány vagy a gyártó — ehhez pedig a gép dokumentációja kell.

Ezen a ponton ez az oldal sem tud tovább vinni. A maradék két határidő nem a rendeletben van, hanem a géptípusnál és a gyártónál, és becsléssel nem pótolható: két egyforma teherbírású daru is tartozhat más-más előíráshoz.

Vagyis a kérdés, amivel elindult — „mikor esedékes a következő?” — innen két másik kérdésre vált: melyik gép ez pontosan, és mit ír elő rá a szabvány vagy a gyártó.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a géppel együtt a határidő is költözik. Ha a daru másik csarnokba, másik telephelyre vagy új alapra került, nem a korábbi ütemezés fut tovább — az üzembe helyezés előtt fővizsgálat esedékes, függetlenül attól, mikor volt az előző.

Öt kérdésben végigveheti, hol tart a saját gépe. Határidőt az sem fog mondani — de a végén az lesz a kezében, amit a szakember úgyis megkérdez. Ha a dokumentáció nincs meg, itt olvashat a következő lépésről.

Az öt év könnyen megjegyezhető, és emiatt hajlamos az egész géppark ütemezése hozzá igazodni. A kötelekre és a hevederekre viszont nem ez vonatkozik: ez a legrövidebb időköz ezen az oldalon, és rendszerint erről van a legkevesebb papír.

Bérelt gépnél ebből az következhet, hogy a kötelek vizsgáltatása végig a bérlő dolga volt, anélkül hogy bárki kimondta volna. A teherfelvevő eszközök rendje külön oldalon.

A gépnél tehát a tulajdonos, a hozzá tartozó kötelekhez és hevederekhez viszont az üzemeltető. Bérelt gépnél ez a kettő gyakran nem ugyanaz a cég, és a felelősség ilyenkor csendben szétválik — rendszerint akkor derül ki, hogy melyiké volt, amikor már számonkérik.